azt hiszem minden idők egyik leghátborzongatóbb nótája az a Made Out Of Babies-től a How to Get Bigger.
Perzse pozitív értelemben.
Kategória: music | Címkék: corvintető, koncert, music, the silver mt. zion
Ja, és a szerdai Silver Mt. Zion koncert a Corvin Tető-n valami iszonyatos nagy meglepi volt.
A Zene mindig bejött, de az énekkel voltak gondjaim..viszont élőben egyáltalán nem zavart, sőt!
A hangzással sem volt bajom, a közönséggel sem. A hegedűs lányok kedvesek voltak az énekes/gitáros vicces a többiek meg jók :] szóval ilyet, még, sokat.
Köszönöm.
Kategória: Uncategorized | Címkék: gameboy, kid icarus, mario, supernintendo, warioland
Sosem voltam az a nagy “játék” fan. Mármint számítógépen sosem játszottam, PSP-n is csak LocoRoco-val (köszi Kálmán), PlayStation-öm sosem volt. Nem is kell. Viszont a Nintendo és a Gameboy már más tészta. Kb 5-6 éves lehettem mikor anyukámék megvették nekünk a mai napig hibátlanul működő SuperNintendót. Szép szürke doboz, két gombbal. Sok játékunk sincs hozzá, de szeretjük és néha ha ránk jön előkotrom, rákötjük a pici kis TV-re és nyomjuk a Super Mario 3-at. Ma már kb csak azt. Mert Márió örök, és mindig ő marad számomra “a Játék”. Rengeteg időt el tudtunk vele baszni, minden kis trükköt kitaláltunk, a lehető legtöbb életet összeszedtük. Én viszont mégsem tudtam sosem végig vinni 
a 8-as világig mindig eljutottam de ott már annyi szar van, h sosem sikerült… ha meg ma előveszem akkor ugye mindig végig kell menni az első világon a furulyákért, aztán, h legyen sok cuccom a 8-asra akkor már a többi világon is végig megyek..ennek köszönhetően általában az 5. világnál elunom…De téli szünetben szerintem nekiveselkedek és megcsinálom!
A GameBoy-t nehezebben szereztük meg. Unokatesóméknak volt, ezért ha volt valami családi buli, mi mindig azzal játszottunk és téptük egymás haját a nővéremmel, h most ki következik. Szüleink gondolom aztán ezt megelégelték és az egyik karácsonyra aztán kaptunk. Persze ott is alap volt a Mario, Warioland..és a Kid Icarus.
Az volt a kedvencem. Úgy gondoltam, h nagyon nehéz és nagyon tetszettek az ellenségek, a story és, h mennyi minden extrát lehet összeszedni. Aztán valaki ellopta a GameBoy-omat. Igazából tudom, h ki, de sajnos sosem tudtam rábizonyítani…:(
Szóval a a Gameboy eltűnt, és vele együtt a Mario játék is. (az volt benne). Aztán egy-két hete szóba került Marci munkatársammal, h ő is szerett GameBoy-ozni és van is neki. És tegnap elhozta nekem.
..és annyi év után végre újra játszhattam a Kid Icarus-sal…és végigvittem 3 óra alatt azt, ami kb 10 évesen hetekbe telhetett Ettől a játék még jó és a főellenség nagyon hardcore ^^
Kategória: music | Címkék: a kényelmetlen lemez, isten háta mögött, koncert, music, ráday
Rendkívül addiktív az új IHM lemez. Kb 1 szám van, ami nem esik mindig jól, amúgy imádom az egész lemezt, nem is kezdem el sorolni a kedvenceimet róla, mert úgy remek ahogy van. A pénteki koncert is jó volt, leszámítva, h a Ráday egy borzalmas hely, mmint hangzás tekintetében. Meg hatalmas tömeg volt… azt eddig is tudtam, h azért az IHM már korántsem az a réteg zene mint anno, de ennyi emberre nem számítottam. Sebaj, szeretjük őket nagyon, így élőben főleg. Ugye az új lemezes nótákon volt a hangsúly és ezek közül is azokon amiket még nem nagyon játszottak élőben. Volt Berepülés, Megbántani Egy Szabót, Élettér-Elmélet, Robot Feláll a, Jósolni Bélből (katarzis), És (dettó), Kanyarodási Ceremónia, Itt Valami Megült, Eszem Éjjel és Baglyot, Aláírhatatlan Történelem, Sötétség Herczege, Közelítő Távolító, Kéjgáz. Meg valamit bizti kifelejtettem :]. Amúgy a háttérben remek visual is ment, szóval minden adott volt a tökéletes koncerthez, kivéve ezt a fos hangzást. Meg az sem emelte még a koncert előtt a hangulatot, h kint a Ráday előtt kb kordon (!) volt, ahol vmi 10 percenként engedték be az irtózatosan faszparaszt szekusok az embereket. Tényleg, ilyen bunkó és erőszakos őröket még nem láttam sehol. Újabb ok amiért messzire el fogom kerülni a Ráday-t. Remélem a következő IHM koncerten a hangzás rendben lesz.
…igen, megvettem az új IHM-et, és jó. Szeressétek ti is, és pénteken pedig lemezbemutató a Ráday-ban. (elég bizalmatlan vagyok a hellyel kapcsolatban.) Nagy-nagy muri lesz ^^.
Kategória: film | Címkék: 2001:a space odyssey, clockwork orange, film, kubrick, love in the time of cholera, márquez, the notebook, the other boleyn girl
Az elmúlt egy hétben sikerült jópár filmet megnézem. (egyszer kétszer ezt az egyetem bánta ^^). Megnéztem végre a nagyon alap 2001: Űrodüsszeia-t, szintén Kubrick-tól a Mechanikus Narancsot, aztán itthon egy kis romantikára (höhö!) vágytam ezért előkapartam a régóta vinyómon porosodó The Notebook c. filmet (igen, bőgtem is rajta) aztán ma terítékre került a The Other Boleyn Girl és a Szerelem Kolera idején filmváltozata is.
Nos, Kubrick munkásságáról nem szeretnék írni, ugyanis kismillióan megtették már, ráadásul nem is vagyok valami nagy filmkritikus/elemző. Legyen elég annyi, h nem véletlen, h mindkét film (sőt, ugye a legtöbb Kubrcik mű) kultikus. A másik 3 filmrő..hát.
Kezdem a legjobbal: A Notebook-ot már sokan ajánlották, h nézzem meg, mert milyen szép film, stb. de vmiért nem volt hozzá sosem kedvem. Aztán múlt héten hirtelen felindulásból mégis megnéztem és nem bántam meg. Igazi romantikus, sírós női film, helyes főszereplővel. (Ryan Gosling, akit a Lars and the Real Girl óta nagyon szeretek és látványnak sem utolsó ;>) A történet nagy vonalakban annyi, h egy idősek otthonában egy öregúr mindennap elmegy felolvasni az egyik hölgyhöz.
Ugye ahogy olvassa a könyvet a story megelevenedik, és ez a két tér folyamatosan váltakozik (könyv tere és ideje/ az olvasó bácsi és néni, idősek otthona). Van benne egy kis csattanó, aki nem ismeri a filmet semennyire annak a kedvéért nem írom le, de azért már az első 20 percben simán rá lehet jönni, h mi is az, és mitől is lesz olyan szép az egész film. Persze, naív és kicsit túl romantikus, meg ilyen valószínűleg nincs a való életben, de talán pont ezért esik olyan jól nézni és elmélázni rajta.
Zordabb lelkületű emberek persze felidegesítenék magukat rajta, de nekem nagyon tetszett benne minden. A történet, a színészek, a képi világ (jaj, az tényleg gyönyörű), szóval nekem ez a film olyan 8/10-es.
The Other Boleyn Girl. Hát hát. Ez a film nagyon érdekelt sokáig aztán mindenki mondta, h sajnos nem nagy durranás és felejthető. Ez eléggé el is vette a kedvem, aztán gondoltam, h nem érdekel, majd eldöntöm milyen és megnéztem. Sajnos igazuk volt azoknak akik egy abszolut közepes (vagy annál is picit gyengébb) filmnek mondták. A történet nekemkusza volt. Mármint érthető, azzal nem volt gond, de olyan…nem is tudom, össze-vissza hangulata volt.
Meg kicsit untam is, sőt, Scarlett Johansson idegesített valamiért. Viszont Natalie Portman nagyon jó színésző, az ő alakítása tetszett legjobban az egész filmben és azért a látvány is nagyon szép. (azok a ruhák, jajjj). Eric Bana szerintem túl “jópasis” Henriknek. Najó, azért egyszer teljesen nézhető és néhol még szórakozató is, de nekem sajnos csalódás a Másik Boleny lány.Állítólag a könyv ugye sokkal jobb, majd a Háború és Béke után talán nekilátok. Szóval ez a film nekem egy olyan 6/10.
Aztán a mai utolsó film a Szerelem a kolera idején volt. A könyvet imádtam, ahogy Márquez egész munkásságát, a film meg..felemás. Egyszerűen szerintem nem lehet egy Márquez könyvet jól megfilmesíteni. Azt a tipikus hangulatot sem lehet úgy visszaadni ahogy ő megírta.
De azért a filmen látszik az “akarás” és azért végig hű a könyvhöz, viszont mivel nem akarták gondolom nyújtani nagyon (így is több mint 2 óra) pont eltűnik szerintem az, ami a könyvnek is az egyik lényege. Az, h Florentino Ariza pontosan mennyi ideig is vár a szerelmére, Fermina Daza-ra. Persze, elmondja a filmben, h több mint 54 évet, de ez a várakozás annyiban látszik ugye, h öregítik a színészeket. (ez Javier Bardem esetében nagyon jól sikerült, viszont a Fermina-t alakító Giovanna Mezzogiorno-n kb úgy próbálták elérni, h adtak rá egy ősz parókát és pici ráncocskákat csináltak a szeme köré..így kb max ha 50 évesnek siekrült elmaszkírozni, nemhogy 70valamennyinek…). Nem tudom, valahogy az az életen áttartó szerelmet nem éreztem. Mindezek ellenére kellemes film volt, de maradok a könyvnél. Tessék sok Márquez-t olvasni.
7/10.
Kategória: music | Címkék: a38, concert, music, pelican, pozvwakowski, torche
Nos, megvolt a Pelican móka. Azaz inkább lelkizés és hiányérzet volt.
Szerintem olyan félház lehetett az A38-on, ami még mindig egy drága hely, viszont a hangzás még mindig remek, és én a csóró is tudtam azért inni szódavizet, decijét 30 forintért ^^.
Az első zenekar a pozvakowski. volt, akiket még nem sikerült megnéznem élőben. Hát irtó remekség volt amit csináltak. Volt vetítés, slágerek, minden amit egy sznob zenehallgató csak kívánhat. Remélem 25-én a Caspian előtt is ilyen fasza koncertet adnak majd mint most.
Utánuk jött a Torche akiket én szeretek és amit cisnáltak az be is jött, csak bizonyos dolgok miatt nem sokat láttam belőlük. De ha legközelebb jönnek a közelbe, tuti ott leszek.
Aztán jött a várvavárt Pelican. Nos, az utolsó lemez még mindig nem a szivem csücske és mivel a setlist gerincét a City Of Echoes-os nóták és új számok adták, ezért annyira nem is voltam elégedett. Tény, h így élőben jobban működnek ezek a számok mint lemezen, de akkoris. Manapság mindenki ócsárolja és temeti a Pelicant, de én bizakodó vagyok, azért az új számok közül volt ami eléggé bejött. Azért volt Last Days Of Winter meg Sirius is, és meglepetésnek a visszataps után a The Woods amiknek megörültem, viszont “a” Pelican szám, azaz a March to the Sea nem. Ehh..állítólag ott volt a setlisten 3. számként de aztán áthúzták. Gonosz dolog. A koncert sem tűnt hosszúnak, sztem 1 óra lehetett. Szóval csöppet csalódtam, de nem írom le őket még. Az az új lemez majd eldönti 
Kategória: music | Címkék: concert, march to the sea, music, pelican, post rock, video
Bizony, bizony, márcsak 4 nap a rég várt Pelican koncertig. A Pelican mindig is különösen fontos volt nekem, ugyanis talán ők voltak az első olyan post zenekar akikért nagyon el kezdtem rajongani. történetesen a March Into The Sea EP-ért <3 ami talán most is az a legkedvesebb anyagom tőlük. Habár az tusoló, City Of Echoes c. lemez számomra csöpp visszaesés de azért iszonyatosan várom a kedd esti koncertet, pláne, h Magyarországon a post zenekaroknak nem szokása fellépni. Habár ez az ősz kivétel, ugyanis októberben lesz Caspian és Russain Circles is. Mindenestere eddig Bécsig vagy Prágáig kellett utanzni, h pl láthassam az Isis-t, Mono-t, Jakob-ot vagy a Cult Of Luna-t. Nem mintha panaszkodnék, hisz mindegyik külföldi koncertélményem tökéletes volt és felejthetetlen, főleg ugye a hangosítás miatt, amiben egyszer sem volt hiba. Remélem a hajón is a megszokott jó hangzást kapjuk és még a közönség sem lesz tufa. Külön öröm még, h 2 remek előzenekar lesz, a Torche és a Pozwakowski.
Szóval márcsak 4 nap, addig is itt van a már említett March Into The Sea élőben. ( 3 részletben )
Kategória: Uncategorized
..újra, és utoljára a blogolásnak. Ez a wordpress szimpatikus, márcsak azon kell igyekeznem, h vmi értelmes tartalommal töltsem meg a blogot…amit nem most fogok elkezdeni :]
